Kukoricabetakarítás után , tavaszi vetés előtt

(A kukoricabogár és kártétele)

Így télvíz kezdetén, ahogy a mezőgazdasági munkák száma csökken, lehetőség nyílik arra is ,hogy mi tanácsadók a gazdálkodókat nagyon jó hangulatú, közvetlen beszélgetésekre inspiráljuk, mely persze nem nélkülözhet szakmai alapokat. Egy ilyen beszélgetés tárgyát képezte a kukorica növényvédelme. Belső-Somogy déli részén gazdálkodó ügyfelem a 2003-as évtől kezdődően többször észlelt 1-1 kukoricabogár imágót a rajzási időszakban. Azóta az eltelt 3 évben egyre több olyan vetésterület fordult elő, melyen súlyos gazdasági károkat okozott az imágó- és a lárva. Vetésterületük 50%-án kukoricát termeltek, így a 2004. és 2005.-ös évben a rajzási időszak elején feromon-csapdával míg a rajzási időszak csúcsán sárgalapos ragacslappal végeztek megfigyeléseket. Ezidáig a vetésváltásnak köszönhetően gazdasági kártétel nem volt tapasztalható, azonban az biztos,hogy egyre hangsúlyosabb növényvédelmi problémával fognak szembesülni az elkövetkezendő időszakban. Ha a kukoricatermesztés jövedelmezőségét veszélyeztető kártételt ill. a hatékony védekezés hektáronkénti többletköltségét vesszük számításba, akkor a kukoricabogár és kártétele nagy jelentőségű, figyelmet felkeltő téma.

Az amerikai kontinensről az utóbbi 150 évben már több súlyos mezőgazdasági kártevő (filoxéra, kaliforniai pajzstetű, vértetű, burgonyabogár, kaliforniai virágtripsz stb.) került be Magyarországra. Az Észak-Amerikából származó amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera Le Conte) egyedeit az 1980-as évek végén – valószínűleg légi úton – hurcolták be Európába. A bogarak és a lárvák károsítását először egy belgrádi repülőtérhez közeli kukoricatáblán észlelték 1992-ben. A kártevő gyorsan terjeszkedett és Jugoszlávia felől 1995-ben érte el délkeleti határainkat, s manapság hazánk csaknem minden részén elterjedt. A nyáron károsító kukoricamoly és gyapottok-bagolylepke mellett egy újabb teher nehezíti a kukoricatermesztőket.

Az imágók kezdetben a kukorica leveleit hámozgatják; a vetésfehérítőnél durvábban. Később, a kukorica virágzásának kezdetétől a címeren a pollentokokat, a nővirágzaton a bibeszálakat fogyasztják. A virágrészek pusztításával kisebb-nagyobb termékenyülési veszteséget okoznak, ami hibridvetőmag-termesztésben és csemegekukoricában érzékeny terméskieséshez vezethet. A lárvák először járatokat rágnak a hajszálgyökerekben, később pedig a támasztógyökereket rágják szét. Ha megsértik a központi edénynyalábot, a károsított gyökérrész elpusztul.

A lárvakártétel következtében a növényt könnyen ki lehet húzni a talajból és a tövek hajlamosak a megdőlésre. A kártétel súlyosságától függően a szárak részlegesen, vagy teljesen megdőlnek, jellegzetes „lúdnyak” tünetet mutatnak. Általában a tövek a fekvő helyzetükből igyekeznek függőleges irányba nőni, de a cső súlya, esetleg szélvihar kidöntheti őket. A károsított tövek betakarítása nehézkes, vagy egyáltalán nem lehetséges.

A lárvakártétel mértékének meghatározására használható az Iowa 1-6 skála, amelynek értékeihez az alábbi kárositási fokozatok tartoznak:

1 - nincs kártétel
2 - rágások, sérülések a hajszálgyökereken, de a visszarágott gyökerek 4 cm-nél nem rövidebbek, kismértékű kártétel
3 - több visszarágott gyökér, a sérült gyökerek 4 cm-nél rövidebbek; súlyosabb, már gazdaságilag jelentős kártétel
4 - egy nódusz, ill. a hozzá tartozó gyökérszint teljesen elpusztult, már gazdaságilag jelentős kártétel
5 - két nódusz, ill. a hozzá tartozó gyökérszint teljesen elpusztult, már gazdaságilag jelentős kártétel
6 - három, vagy több nódusz, ill. a hozzá tartozó gyökérszint teljesen elpusztult, már gazdaságilag jelentős kártétel

A bogár is okoz kárt, mert elpusztítja a kukorica virágzatát (a portokot, a bajuszt) és ezzel csökkenti a csövek szemberakódását, ez a kártétel azonban a tövek ledőléséhez, vagyis a jellegzetes „hattyúnyak” tünethez képest nem olyan látványos. Nem szabad azonban elfelejteni , hogy azért, mert ez a kártétel nem látványos, még nem elhanyagolható! Egy-egy kifejlett bogár elpusztításával lárvák százaitól tudjuk megmenteni a következő évben a kukorica állományunkat.

Az USA-ban ma már tényként beszélnek a különböző hatóanyagú talajfertőtlenítő és állománykezelő rovarölő szerekkel (karbamátokkal, szerves foszforsav-észterekkel és szintetikus piretroidokkal) szemben rezisztenssé vált törzsekről éppen úgy, mint a vetésváltás-rezisztenciáról és tápnövény-rezisztenciáról. A kukoricabogár északi törzsénél kialakult kétéves diapauza, vagy a szója állományokban egyre súlyosabb károkat előidéző kukoricabogár-kártétel azt igazolja, hogy az egyik leghatékonyabbnak tartott védekezési mód, a vetésváltás sem tekinthető megoldásnak, ily módon elkerülhetetlen egy új ,eddig még szokatlan típusú rovarölőszerrel történő védekezési forma. Létezik egy természetes eredetű, a kukoricabogár számára fajspecifikus íz-anyag, egy ellenállhatatlan csemege, amit a kukoricabogár táplálék-kiválasztása során még a kukoricával szemben is előnyben részesít. A hatóanyag a kukurbitacin, amelyet kifejezetten e védekezési célra nemesített keserű dinnyefajból nyernek ki. A permetezést követően a kukoricabogarak szinte ellepik a permetcseppeket, otthagyva a kukoricát. A kukoricabogárban a kukurbitacin kényszertáplálkozást vált ki, mohón eszi. Ezt a táplálékfüggőséget és kényszertáplálkozást lehet kihasználni a védekezések hatékonyságának növelésére. A kukurbitacinba kevert rovarölő szer nem kontakt (érintő) módon, hanem célzott gyomorméregként hat.

A kifejlett bogarak elleni védekezésnek látszólag számos korlátja van, ha figyelembe vesszük az imágók elhúzódó rajzását, vagy azt a tényt, hogy virágzó kukoricában permetezést csak légi úton vagy hidas traktorral lehet végezni. Mégis azt kell mondani, hogy az imágók elleni védekezés az egyik leghatékonyabb módszer. A  permetezést két fő céllal lehet végezni. Az egyik esetben az imágó populáció kártételének a megakadályozása a feladat: jól időzítve, 0,5 imágó/növény egyedszámnál - az évek többségében az első imágók észlelését követő 3. - 5. héten -, a tömeges tojásrakás előtt kell az előzőekben említett keveréket kipermetezni. Ez az egy kezelés is jelentősen csökkenti a tojásrakó populációt, ezzel a következő évi lárvakártételt is. A másik lehetőség a következő évi lárvakártétel kártételi szint alá csökkentése elsősorban. Ebben az esetben két védekezésre van szükség: az elsőt a fent leírtak szerint kell végezni. Ezt követően akkor kell ismételni a permetezést, ha az egyedszám ismét elérné (14 - 16 nap múlva) a 0,5 imágó/ növény számot. Tapasztalatok szerint e két védekezés annyira visszaszorítja a bogárpopulációt, hogy szükségtelenné válik a következő tavasszal a lárvák elleni megelőző - erősen mérgező - talajfertőtlenítés. A kártevő újra betelepedésének megakadályozása érdekében célszerű a védekezést egyszerre nagyobb területeken elvégezni.

A döntés mindenkinek a saját kezében van, mit és mennyiért tesz meg azért, hogy egy várható kártételt elkerüljön. Az imágó által okozott kártétel 10-20 %-os terméskiesést eredményez, nem beszélve az imágó betelepedés következményeként az azt követő év jelentős lárvakártételéről valamint a másodlagos kárként jelentkező növénykórtani problémákról.