A direktvetéses technológia előnyei

Az agrár-környezetgazdálkodási programban résztvevő gazdálkodók által vállalt kötelezettségek egyike a vetésváltás. Most 2006. őszén a kukoricatermelők az aszályos- meleg ősznek köszönhetően a közép és későn érő fajták betakarítását is 3-4 héttel korábban el tudták kezdeni, reális esélye mutatkozik annak , hogy nemcsak a korai érésű, rövid tenyészidejű kukorica fajták területeit váltsák le őszi kalászos gabonával. A modern mezőgazdasági növénytermesztési gyakorlat, mindinkább a költségtakarékos művelési módok alkalmazását szorgalmazza. A kukorica-őszi búza váltásra jelenleg fennálló kedvező körülmények, arra sarkallnak, hogy néhány szót szóljak a direktvetéses technológiáról illetve az alkalmazásával járó előnyökről és korlátokról.

  A szántóföldi növénytermesztés igen fontos kérdése a talaj és a növény kapcsolatának olyan irányba történő befolyásolása, hogy a talaj termékenységét, valamint a növényben rejlő potenciális termőképességet a lehető legkedvezőbb összhangba tudja hozni.

Növénytermesztés célja a maximális profit elérése mellett a környezet és a talaj védelme. Ezt úgy igyekszünk elérni a gyakorlati megvalósulás során, hogy minél kisebb ráfordítás mellett minél több piacképes terméket állítunk elő.
A talajhasználat során a legnagyobb ráfordítást a talajművelés igényli. A XIX. századig  a talajművelés egyetlen célja a megélhetés biztosítása volt. Mára ez megváltozott.

A jelen kor már többet követel meg ettől. A fejlesztéseket befolyásoló tényezők köre kibővült (Birkás, 1995).

· tudományok előrehaladása,

· a mennyiségi, majd a minőségi termésszint növelésének igénye,

· a gépfejlesztés, gépválaszték bővülése,

· a kedvezőtlen, vagy kedvezőtlenné vált termőhelyi körülmények enyhítésének             szükségessége,

· energiával való takarékosság kényszere

· talajvédelem szükségessége,

· új földművelési és tájtermesztési rendszerek kialakulása folytán új igények ébredése    a talajműveléssel szemben.

A minimális talajművelés (minimum tillage) az USA-ból indult az 1950-es években. Az új irányzat célja volt a különböző műveletek összevonása, valamint a nem feltétlenül szükséges műveletek elhagyása. A talajvédő művelés (conservation tillage) az USA-ban az 1960–70-es évek közepétől számít a talajművelési rendszerek legfontosabb szempontjának. A vetést speciális géppel végzik, melyek képesek az elővetemény szármaradványait átvágva a vetőmagot megfelelő minőségben elvetni. A direktvetés speciális nyitócsoroszlyás vetőgéppel megmunkálatlan talajba történő vetés, amely során a talaj felszínének legfeljebb 10%-át bolygatják.

A direktvető géppel szemben támasztott követelmények:

· növényi részek aprítása és a felesleges növényi maradványok eltávolítása a vetés         sorából,

· a magágy lazítása a mag és a talaj kapcsolatának javítása érdekében,

· a vetőmagot nedves talajba helyezze (ha a vetési mélységben nedves a termőtalaj),

· más bemunkálandó anyag bejuttatására képes legyen (műtrágya, növényvédő szer),

· a barázda bezárása és a talaj megfelelő mértékű tömörítése a mag körül.

A hagyományos vetőgépekre is hasonló követelmények vonatkoznak, viszont a direktvetés során a növényi maradványok nehezítik a vetőgép munkáját. A direktvető gépek esetében létfontosságú a gép megfelelő önsúlya. A vetőgép megfelelő munkájához a hagyományos vetőgépeknél nagyobb önsúlyú gépek szükségesek. A művelés nélküli növénytermesztés előnyökkel és kockázatokkal jár. Csökken az erózió és a defláció. A talaj felszínét takaró növényi maradványok, valamint a talaj minimális bolygatása eredményezi a szél és víz által okozott károk csökkenését. A hagyományos műveléshez viszonyítva akár 90%-os eróziós kárcsökkenés is kimutatható. Mindeközben javul talajaink szervesanyag-tartalma is. Az intenzív talajbolygatás megszűnésével csökken a légkörbe távozó CO2 kibocsátás, majd ezt követően egyensúlyba kerül a humuszbontás és -épülés. A direktvetés esetében tömör réteg kialakulása mérhető a talaj 20–30 cm-es rétegeiben. Ezek a tömör rétegek 5–6 év után egyre kevésbé kimutathatóak, aminek oka a direktvetés talajszerkezetre gyakorolt jótékony hatása. A talajszerkezet oly mértékben javul, hogy az ellenáll az évi 2–3 taposásnak, javul a vízgazdálkodás. A felszín takarása aszályos időben jelentősen csökkenti a nedvességveszteséget, ennek is vannak hátrányai. A termőföld állandó takarása jelentősen befolyásolja annak felmelegedését is. A fajtaválasztás során figyelembe kell venni ezt a tényezőt is. A növények kezdeti fejlődése vontatottabb a hagyományos műveléshez viszonyítva. A gyomnövények jelenlétének veszélye fokozott. A direktvetés alkalmazása esetén jelentős anyagi megtakarításokkal kell számolni. A technológiában mindösszesen egy vetőgépre, egy növényvédő gépre és egy erőgépre van szükségünk. Csökken a hektáronkénti üzemanyag felhasználás, jelentősen csökkennek a bér jellegű kiadások. Természetesen a termésátlagok nem érik el a hagyományos művelésben megszokott szintet, de a ráfordítás is jóval elmarad attól. A direktvetés hazánkban új technológiának mondható, ezért magasabb szakértelmet kíván azok alkalmazóitól. A nem megfelelő alkalmazás több kárt is okozhat a gazdálkodó számára. A nem megfelelő talajállapot esetén végzett munkákkal jelentősen növekszik a káros tömörödés kialakulásának veszélye. Mivel gyakorlatilag egy műveletből áll a technológia, ezért nincs munkacsúcs és így optimális időben elvégezhető a vetés. Gyakorlatban alkalmazzák a direktvetéses technológiát megelőző évben a talajlazítást, így próbálják kompenzálni az első néhány év kedvezőtlen tömörödési folyamatát. Mivel a szármaradványok a felszínen maradnak a kedvező hatások mellett a növénykórtani veszélyekről nem szabad elfeledkezni. Ha van rá mód kórtani szempontból ellenálló fajták termesztése javasolt a direktvetés során, számolni kell a kórokozók, kártevők megjelenésére. A növényvédelmi munkák pontos időzítése nélkülözhetetlen. Mivel nincs talajbolygatás, ezért a tápanyagok koncentráltabban vannak jelen a felső 5–10 cm-es rétegben. A növények gyökérzete is ehhez igazodva fejlődik. A nitrogén műtrágyából 10–15%-kal több, P, K műtrágyákból kevesebb is elegendő a hagyományos rendszerekhez viszonyítva.

A talajvédő művelés a hagyományos művelési módszerek gazdaságos és életképes változata. Talajvédő műveléssel a gazdálkodó az alábbi jótékony hatásokkal számolhat:

· csökkennek üzemeltetési költségei (üzemanyag, fenntartási, munkabér),

· a csökkenő költségekkel pénzügyi biztonság alakulhat ki, a meglévő forrásokkal         jobban lehet gazdálkodni,

· növekszik a gépek hasznos élettartama.

Összefoglalva hazai viszonyok mellett a kukorica-őszi búza vetésváltás mutatkozik reális elképzelésnek. Így megőrizzük egyik legfőbb természeti értékünket, a termőföldet.

<<VISSZA>>