ÉSZREVÉTELEK ÉS JAVASLATOK

A MEZŐGAZDASÁGI SZAKTANÁCSADÁS

EREDMÉNYES MŰKÖDÉSÉHEZ

A téma csoportosítása tartalmi, formai, finanszírozási kérdésekre.

I. Tartalmi:

· Mit igényelnek a gazdaságok

· Mire lenne szükség

· A szükséges tartalom elfogadtatása

· Bizalom megteremtése

· Szakmai, erkölcsi garanciák

· Kötelező, és felvállalható feladatok

II. Formai:

· A regionális szt. központok működési keretei, feladatainak lehatárolása

· A TSZK-k működési keretei, feladatainak lehatárolása

· Az egyes szaktanácsadók kapcsolata a gazdaságokkal és a TSZK-val

· Működési területek összehangolása (?)

· Jogszabályi alátámasztás

· A szaktanácsadói hatáskör és felelősség

· Kötelező nyilvántartás (párhuzamos)

· Az egyes szintek érdekeinek összehangolása

· Eszköz-rendszer biztosítása

· Szaktanácsadók képzése, annak szakmai összetétele, és módja

· Visszacsatolások, és a tapasztalatok hasznosítása

III. Finanszírozási:

· Az alaposan felmért igényekhez igazodó finanszírozás

· A pénzügyi források átalakítása

· A finanszírozás előzetes tervezése az egyes szintekre

· Az elszámolások (RSZK-k, TSZK-k, és egyes szaktanácsadók között)

· A szt.-i teljesítmények ellenőrzése és igazolása

· Tarifa-rendszer kialakítása (alátámasztott számításokkal, és gyakorlati példákkal)

· Anyagi felelősség

(Készítette: Galántai Fekete Zoltán FVM  10110-19 szaktanácsadó, NVT 20-0155 tanácsadó)

Az egyes kérdések részletes kifejtése.

I. Tartalmi kérdések:

A gazdaságok szaktanácsadási igénye jelenleg korlátozott. Ennek több oka van! Egyrészről: nem ismerik a lehetőségeket, másrészről: nem tudnak, vagy nem akarnak fizetni, és állami feladatnak tekintik a szaktanácsadást. (találja ki az állam, hogy mire van szükségük, és azt finanszírozza is meg!)

Ha jó megoldást akarunk találni, célszerű „elébe menni” ezeknek az igényeknek. Természetesen az ésszerűség, és a célszerűség határain belül.

Mindenek előtt el kell dönteni, hogy valójában mely területeken, és milyen szintű szaktanácsadásra van szükség? Ebben megszólíthatjuk az érdekelteket, a gazdálkodókat, de a szaktanácsadókat is!

Miután kialakul, és kölcsönösen elfogadást nyer a tartalom (mit is kell szaktanácsolni), ki kell dolgozni a végrehajtás technikai feltételeit.

A gazdálkodókkal bizalmi kapcsolatot szükséges kiépíteni, ami elsősorban az adott területen működő szaktanácsadók feladata. Fontos, hogy az általuk képviselt TSZK-k, és RSZK-k ról kialakuló vélemény is döntően Rajtuk múlik!

A bizalom alapja a szakszerűen, gondosan, és empatikus alapon végzett munka. Biztosítani kell a gazdaságoknak a TSZK-k felé történő visszajelzés lehetőségét.

Gondosan el kell határolni azokat a feladatokat, melyek a szaktanácsadási rendszer feladatait képezik, azoktól, melyek ezen kívül esnek. Nem lenne célszerű  az intézményes szaktanácsadás részének tekinteni pl. a növényvédő szer, a műtrágya, a vetőmag előállítók, a gépkereskedők, a viszonteladók, a pályázatírók, a könyvelők tevékenységét. Ezekre ne lehessen igénybevenni állami szaktanácsadási támogatásokat.

Azt is el kell dönteni, hogy az egyes EU-s támogatásokhoz kapcsolódó kötelező nyilvántartások vezetése esetleg bekerüljön a szaktanácsadási támogatások körébe, mint szabadon felvállalható feladat.

II. Formai kérdések:

A Regionális Szaktanácsadási Központok működési kereteinek, és feladatainak lehatárolása többé-kevésbé megoldott (jogszabályilag).

A TSZK-k esetében, mivel működési területük az egész országra kiterjedhet (legalábbis az eddigi elképzelések szerint), felmerül annak a kérdése, hogy ha más RSZK területén is folytatnak tevékenységet a szaktanácsadói, akkor az ott végzett munkáról az illetékes RSZK-nak számoljanak-e be, vagy a saját székhelyük szerint illetékes RSZK-nak? Ez utóbbi látszik célszerűnek. Ez felveti azt a problémát, hogy borulhat az egyensúly az egyes RSZK-k  által végzett szaktanácsadások mennyiségében.

A másik oldalról felmerül a kérdés: hogyan fogja tudni ellenőrizni, a tőle távol működő szaktanácsadóinak munkáját a TSZK? Vagy azt kellene kimondani, hogy ezt a feladatot (a szaktanácsadó ellenőrzését) a területileg illetékes TSZK lássa el?

Minden képen célszerű időben eldönteni a területi elhatárolások, gyakorlatban is működőképes, megoldását!

Szükségessé válik, a szerzett tapasztalatok ismeretében a kialakított gyakorlat jogszabályi alátámasztása.

Az egyes szaktanácsadók hatáskörét és felelősségét részleteiben is szabályozni kell. Ebbe bele értendő a TSZK-k-hoz való viszony, a végzett feladatok konkrét meghatározása, a szaktanácsadási munkából eredő felelősség, annak pénzügyi biztosítása, a kötelző dokumentáció stb.

Kötelező, párhuzamos nyilvántartás vezetésével jelentősen könnyebbé válhat az egyes szaktanácsadók tevékenysége! Ezt úgy célszerű megoldani, hogy azonos tartalommal szaktanácsadási (párhuzamos) naplót kell vezetni, a gazdaságnál, és a szaktanácsadónál is, melyet a gazdaság képviselőjével alá kell íratni. Ez tartalmazza a pontos időpontot (év, nap), az elvégzett feladatot, és annak igazolását. Azért is előnyös ez a megoldás, mert így a gazdaság is igazolni tudja, mikor, milyen, és ki által végzett szaktanácsadást vett igénybe.

Rendkívül fontos, még időben összehangolni a szaktanácsadók, és a TSZK-k érdekeit, elsősorban a kötelezően végzendő szaktanácsadási feladatok tekintetében! Ez a könnyebbik feladat! Megoldás itt az lehet, hogy a szaktanácsadó bejelenti a TSZK-nál, hogy mely gazdaságnál, mely területeken szándékozik a kötelező feladatokból szaktanácsot adni, ezekkel a gazdaságokkal a TSZK nevében szerződést kell kötnie. Ezek a szerződések három-oldalúak, és 4 pld-ban készülnek. Egy példány a gazdaságé lesz, egy példány a szaktanácsadóé, két példány a TSZK-nál marad, melyből egy pld-t időszakosan továbbít az RSZK-felé. A szerződő, és egyben aláíró felek: a TSZK, a szaktanácsadó, és a gazdaság képviselője. A nem kötelezően végzendő feladatok esetében először azt lenne célszerű eldönteni, hogy egyáltalán ezeket az állam meg kívánja-e finanszírozni? Ha igen, akkor ezeket is meg kell pontosan határozni. Ebben az esetben sérülhet a szaktanácsadó személyes érdeke, ha az ilyen irányú feladatokat eddig államilag nem finanszírozott szaktanácsadás keretében végezte, tehát a gazdasággal kötött szerződésére külön fizettek, de ez a szerződés nem került az FM Hivatalokhoz támogatásra előjegyzésre. Megoldás lehet ezekre az esetekre, ha a szaktanácsadó erre külön szerződést köt a TSZK-val, melyben olyan összeget rögzítenek, ami figyelembe veszi mindkét fél érdekeit.

Annak lehetőségét is célszerű lenne biztosítani, hogy speciális esetekben, valamely TSZK(-k) keretében működő szaktanácsadó, külön, a saját nevében is köthessen szaktanácsadási szerződést, és ez ne legyen kizáró ok, a szaktanácsadói nyilvántartásba történő felvételhez.

A TSZK-k és a szaktanácsadó között kötendő szerződésben meg kell határozni, milyen eszközöket biztosít a TSZK, milyen feltételekkel, és melyeket kell a szaktanácsadónak magának beszerezni.

A szaktanácsadók képzésének konkrét előírásait rögzíteni szükséges. Milyen időközönként, mikor, hol, milyen formában kell vizsgát tenni, illetve mit biztosítanak a felkészüléshez?

Az egész szaktanácsadási rendszer működésének sikere érdekében intézményesíteni kellene a szaktanácsadók tapasztalatainak, és a gazdaságok véleményének, és igényének összegyűjtését, annak továbbítását a minisztérium illetékesei felé. Hasonló módon szükséges megoldani a társ intézményekkel, MVH, hatóságok stb, való kapcsolattartást és tapasztalatcserét is.

III. Finanszírozási kérdések:

Pontosan meg kell határozni, mely szaktanácsadási feladatok tartoznak az államilag finanszírozható körbe, és melyek nem.

A pénzügyi fedezet biztosításánál javasolom, hogy a szaktanácsadásra fordítható összegeket a gazdaságok által igényelhető támogatások arányában határozzák meg, külön- külön pl. a földalapú támogatások, az NVT-s támogatások stb százalékában. A finanszírozásnál, elkerülendő az EU rosszallását, a nemzeti, kiegészítő támogatások szolgáljanak forrás gyanánt, melyekbe a jelenleg szaktanácsadás céljára rendelkezésre álló (egyébként nevetségesen alacsony) összegeket is be lehet építeni. Ez esetben nem a gazdaságok felé történne, utólagos finanszírozással a szaktanácsadás díjának támogatása, hanem annak összegét a TSZK-k igényelhetnék vissza, intézményesen. Így kimaradna egy láncszem a finanszírozásból, egyszerűsödne az elszámolás, rövidülne az átfutási idő. Mindez ugyancsak szükségessé teszi, az általam fentebb már javasolt, szaktanácsadási feladatok részletes felsorolását, és a díjazás mértékének meghatározását.

Konkrétan rögzíteni kell, hogy milyen mértékben részesülnek a szaktanácsadási támogatásokból a RSZK-k, a TSZK-k, és az egyes szaktanácsadók.

A szaktanácsadók felé történő kifizetésnek feltétele lehet a párhuzamosan vezetett, és az igénybevevő által leigazolt szaktanácsadási napló.

A szaktanácsadási „tarifarendszer” kidolgozásához, be kell gyűjteni a szaktanácsadók véleményét, gyakorlati tapasztalatát. A végleges verzió kibocsátása előtt a szaktanácsadókból, és  esetleg az arra jelentkező gazdaságok képviselőiből álló fórumon lenne szükséges „közös nevezőre jutni”.

Mivel a szaktanácsadás anyagi kockázatot is jelent a gazdaságok, de a szaktanácsadók, és a TSZK-k számára is, ezért tisztázni szükséges a felelősségvállalás mértékét, valamint a felelősségbiztosítási szerződés kötésének feltételeit, valamely biztosító társaságnál.

Ugyancsak meghatározandó azoknak a feltételeknek a köre, amely esetekben a szaktanácsadót szakmai felelősség is terheli, és rögzíteni szükséges annak következményeit is. Pl. ismétlődő előfordulás esetén az adott szaktanácsadási feladatból, vagy súlyosabb esetben a TSZK tagságból való kizárás.

GFZ