AZ ALMA BETAKARÍTÁS TAPASZTALATAI
Az elmúlt években részt vettem édesapám almásának betakarítási munkáiban, ebben a cikkben az ott szerzett tapasztalatokról szeretnék írni. Mivel a kertben elég sok fajta alma megtalálható az Summerred- től a Granny Smith- ig lehetőség van a folyamatos betakarításra. Megoldható, hogy egy nem túl nagy létszámú (6-8 fő), és nagyjából állandó összetételű csapattal végezzük el betakarítást. Néhány fajtánál kellett csak alkalmazni egy másik brigádot.
Az évek során a betakarítást különböző tényezők egyre jobban megnehezítik.
A 2006-os évben jelentősen megnőtt a munkaügyi ellenőrzések száma környékünkön. Az ellenőrök sokszor a segítő szándék helyett is büntettek (pl. több ugyanakkor kitöltött alkalmi munkavállalói könyv közül néhányban nem tudták leolvasni a bejegyzést). Az átlagos büntetés olyan esetben, ha a szedőnél nem volt „kiskönyv”, elérte a személyenkénti 100 000 Ft-ot. is. Ezek az ellenőrzések és a büntetések kiszabása már a meggy szezonban elkezdődött a környező településeken, a tapasztalatokat felhasználva már kicsit felkészültebben kezdhettük az almaszedési szezont. Előfordult, hogy eltérő információt kaptunk a munkaügyi hivataltól és a munkaügyi ellenőrtől, hogy mit néznek a vizsgálat alkalmával. A biztonság kedvéért elkészítettünk (remélhetőleg) minden szükséges dokumentumot.
Munkásaink szerint ennyit nem ír alá egy ismert sztár sem amennyit nekik kellett az almaszedési szezon alatt. Ugyanis az első munkába álláskor balesetvédelmi oktatást kell tartani és alá kell írni, hogy végighallgatták és megjegyezték az elhangzottakat. (természetesen az ilyen ismereteket mindig érdemes felfrissíteni). Minden reggel és este alá kellett írni a jelenléti ívet, hogy mikor érkezett és mikor ment haza, mennyi időt töltött munkával. Reggel a „kiskönyvet” is alá kellett írna, este pedig nekünk be kellett ragasztani az aznapra járó közteherjegyet és beírni a munkabért. Mielőtt hazamentek még egy átvételi elismervényt és egy nyilvántartást is aláírtak. Tehát naponta öt aláírás. Nekünk, meg a rengeteg bejegyzés ezekbe a dokumentumokra.
A rengeteg aláíráson kívül még arra is figyelni kell, hogy egy ember öt napnál nem dolgozhat tovább egyfolytában, mert szabad napot kell neki biztosítani. A mezőgazdasági munkával töltött napok számát nem korlátozzák le havonta, „csak” az öt naponkénti pihenő napokat kell figyelembe venni. Ez gyümölcsszedés esetén nem túl szerencsés,mivel a szedést a gyümölcs érettségéhez, ipari alma esetén a rendelkezésre álló kamionokhoz és az időjáráshoz kell igazítani. Ezeken kívül a szedők nagy része munkanélküli vagy nyugdíjas és gyakran csak ez alatt az időszak alatt tud valamilyen plusz jövedelemhez jutni. Ezeket sajnos a törvényalkotó nem veszi figyelembe.
Egy újságcikkben azt olvastam, hogy ez az alkalmi munkavállalói könyvel való foglalkoztatás azért jó mindkét fél számára, mert kevés adminisztrációval jár! Valószínűleg nem próbálták ki a gyakorlatban….
Sajnos ezzel a szabályozással megszűnik annak a lehetősége, hogy barátok, rokonok jöhessenek segíteni. Még néhány éve minden szezonban eljöttek a barátain szedni, tényleg csak a „buli” kedvéért és nem azért, mert hasznot akartak húzni abból a pár napból. Volt aki jelentkezett az idén is, hogy szívesen jönne, mert úgyis ritkán találkozunk, legalább lehetne közben egy jó beszélgetni. Persze vissza kellett utasítani, mert a törvény szerint ilyen nem lehetséges….
A fenti problémán kívül természetesen még adódtak nehézségek. Amelyek szerencsére azért megoldódnak, de a napi munkákat sokszor megnehezítik.
Az utóbbi években lecsökkent a hazai gyümölcsfeldolgozók száma. Amíg több üzemelt, és volt olyan, amelyik földrajzilag is közelebb volt az alma elszállítása nem okozott különösebb problémát. Az elmúlt szezonban ezen a téren is sok problémával kellett szembenézni.
Tagjai vagyunk egy TÉSZ-nek, melynek segítségével az alma legnagyobb része Ausztriába lett eladva. A szomszéd településen a TÉSZ egyik telephelyén történt a rakodás. Sajnos nem mindig tudtunk akkor rakodni amikor a szedés azt indokolta volna. Ez legtöbbször azon múlott, hogy az osztrák partner természetesen a saját országbeli termelőit részesítette előnybe, így csak akkor engedett be tőlünk árut, ha az ottani nem fedte le gyártó kapacitását. Előfordult, hogy ígérete ellenére sem fogadott kamiont. Az ilyen esetekkel szemben sajnos a tésznek nincs lehetősége tagjai megvédésére.
Fontos a tészek szerepe, mert már valami elindult - legalábbis az iparialma piacon - de még mindig nem tudják azt a funkciót betölteni ami a fő feladatuk lenne,. mármint azt, hogy a termelő minden termékének eladását segítse. Mindenki nagyrészt egyedül próbál boldogulni.
A Balaton- Ker- Tész segítségével több tag minősült az EURAPGAP rendszerbe. Ezek a tagok mind részt vesznek az AKG integrált ültetvény célprogramjában is, tehát mi is.
Az elmúlt időszak élelmiszer botrányai hatására azt gondolná az ember, hogy ez előnyt jelenthet a piacon való érvényesülésben. Tapasztalatink alapján azt mondhatom, hogy a kereskedőket nem nagyon érdekli az, hogy milyen növényvédelmi technológiát alkalmazunk. Elsősorban az iskolai menzák vezetői, és néhány kistételbe háznál vásárló vevő kérdezte meg, hogy mivel permetezünk. Ez szerintem elég szomorú.
Úgy gondolom, hogy NVT tanácsadói tevékenységünk során jobban kellene hangsúlyozni az integrált technológiák környezetre és az emberre, mint fogyasztóra gyakorolt hatását. Ezt a termelőkön kívül főleg olyan embereknek számára lenne fontos információ, akik, mint zöldség, gyümölcs vásárló kerül kapcsolatba a mezőgazdasággal. Szeretnének kicsit egészségesebben élni, de nincsenek kellő ismereteik azon a téren, hogy milyen technológiával előállított zöldséget, gyümölcsöt, sőt akár húst érdemes választaniuk.
Dani Viktória NVT tanácsadó