AZ ALMA FŐBB KÓROKOZÓI
Az előző cikkben írtam az integrált almatermesztés fontosságáról és főbb irányelveiről. Ahhoz, hogy ezzel a módszerrel sikeresen vegyük fel a harcot a különböző kórokozókkal és kártevőkkel szemben ismernünk kell őket.
Az alábbiakban az alma jelentősebb kórokozóiról szeretnék egy rövid összefoglalót adni.
Az alma betegségei közül a legnagyobb jelentőséggel az alma ventúriás varasodása (Venturia inaequalis) bír. A leveleken kívül a virágot és a gyümölcsöt is közvetlenül károsíthatja. Gazdasági kártétele elsősorban ott jelentkezik, hogy a gyümölcsön megjelenő varas foltok, nagymértékben rontják az étkezési almaként történő eladhatóságot.
Sajnos a vásárlók által legkedveltebb fajták különösen érzékenyek erre a betegségre, pl a Jonagold, Gála és Starking fajtakör.
KÉP1
Kedvező időjárási feltételek mellett terjedése hazánkban járványos méreteket ölthet. A kórokozó a lehullott fertőzött, beteg leveleken telel át. A következő évben amennyiben ilyen enyhe marad a téli időjárás nagy számban képes lesz a kórokozó az áttelelésre és tavasszal óriási méretű fertőzésre lehet számítani.
A fertőzött levelekben fejlődnek ki az aszkospróák, amelyek tavasszal a megfelelő időjásási viszonyok között indítják el a primer, elsődleges fertőzést az érzékeny növényi részeken, már a rügyfakadástól kezdődően.
Az érett fertőző anyag tömeges kiszóródását és ezzel a fertőzés mértékét a csapadék és a lombfelület nedvességének időtartama határozza meg. A legveszélyesebb fertőzések a vegetáció kezdeti időszakában alakulnak ki, amivel már a virágzás előtt súlyos károkat okozhat.
A fertőzés létrejöttéhez legmegfelelőbb a 10 mm csapadék melletti 18-22 ºC- os hőmérséklet. Ez alatti hőmérsékleten is természetesen fertőzőképes, csak az infekció ideje elhúzódhat.
Az aszkospórák szóródása leggyakrabban június közepén zárul, de a folyamat május végétől, június végéig, bármikor befejeződhet.
Ez miatt is szükséges a területen előrejelzést alkalmazni, hiszen úgy pontosabban meghatározhatóak a fertőzés várható időpontjai és a hozzájuk kapcsolhatóak a védekezések is. Ma már többféle meterológiai állomást lehet helyileg alkalmazni, amely az adott területen méri a csapadékot, a hőmérsékletet, a páratartalmat és a levélnedvességet is. Az adatok segítségével helyileg meghatározhatóak a védekezési időpontok.
A primer fertőzésből adódó első tünetek a először a leveleken jelennem meg, majd valamivel később a terméseken is észrevehetőek. A levelek fertőződése eleinte csak áteső fényben láthatóak, áttetsző kör alakú foltként. Majd ezek 5- 10 mm halványzöld , a levél színe felé kidomborodóak lesznek. Később a foltokon barna konídiumtartó gyep tör elő. Ezek a betegséget terjesztő képletek okozzák a szekunder, másodlagos fertőzöttséget. A levélfolt ezután elhal és szürkésbarna színű lesz. Azonos feltételek (levélnedvesség, hőmérséklet) szükségesek mind az aszkospórás, mind a konídiumos fertőzéshez, ezért már néhány %-os levélfertőzöttség is veszélyes a gyümölcsök számára. Főleg a gomba kétirányú támadása miatt. A fiatal gyümölcsön először apró, majd a gyümölcs fejlődésével egyre növekvő sötétbarna folt alakul ki. Később a foltok elparásodnak, varasak lesznek. A gyümölcs féloldalassá válhat, és berepedezhet.
Az aszkospóra szóródás lezárulását követően a nyár folyamán csak a konídiumos fertőzések jelentenek az almafák számára meg-megújuló veszélyt - különösen csapadékos, párás periódusokban, mivel a kórokozó számára ezek nyújtják a legjobb feltételeket az újbóli fertőzéshez. Ha lehetőség van rá (a meterológiai készülékek segítségével ez könnyebben megoldható) figyelni kell az erős hajnali harmatképződés is, mert az is megfelelő feltételt tud biztosítani a fertőzés bekövetkezéséhez.
A védekezések kialakításánál arra kell törekedni, hogy az aszkospóra szóródás végéig fertőzés mentesen tudjuk tartani az állományt, mert a későbbiekben akkor tudjuk a gyümölcsöt megvédeni.
A másik jelentős gombabetegsége az almának a lisztharmat. A betegséget már régóta ismerik, nagyon érzékeny rá a jonathan fajtakör, az újabb fajták közül pl az Elstar (lsd fotó).
A betegség tünetei szinte minden növényi részen megfigyelhetőek hajtáson, vesszőn,levélen, virágon és a gyümölcsön is.
Az első tünetek a kihajtás után azonnal láthatóak, mivel a hajtások rövid ízközűek, a levelek keskenyek, hullámosak, a levél színe felé begörbülnek, a levél színén és fonákján finom szürkésfehér, lisztszerű bevonat jelenik meg. Innen indul a későbbi fertőzés.
A védekezés első lépése a fertőzött hajtások eltávolítása metszéskor, illetve később folyamatosan, végig a vegetáció idején.
Vegyszeresen a fertőzés továbbterjedését akadályozhatjuk meg. A későbbi fertőzések során a levél enyhén hullámos lesz, a levél színén sárgászöld foltok láthatók, a fonákján pedig szürkés bevonat jelenik meg. A gyümölcs felületén hálózatos parásodás figyelhető meg.
KÉP2
A kórokozó a rügyekben telel, és a rügypattanástól már fertőz, egészen a vegetáció végéig. Ezért egész évben folyamatosan kell ellene védekezni.
A védekezés megtervezésekor figyelembe kell venni, hogy mind a két betegség ellen meg tudjuk védeni az ültetvényt. Mindkettőnél a kezdeti védekezés jelentősége a nagyobb. A későbbiekben a tapasztalatok szerint az időjárástól függően egyik vagy másik kerülhet túlsúlyba, de ennek ellenére célszerű olyan szert vagy szerkombinációt választani amelyik alkalmas mindkettő ellen.
A védekezések sorát a lemosó permetezéssel indítjuk rügypattanáskor, majd ezt követően még egy alkalommal egérfüles állapotban réztartalmú készítmények ( rézoxiklorid rézhidroxid rézszulfát) kipermetezésével úgymond megalapozzuk az egész éves növényvédelmet a kórokozók ellen . Ezt követően zöldbimbós stádiumban valamelyik rézpótló szer (pl. kaptán vagy mankozeb hatóanyagú) zárja a kontakt szerrel végzett preventív védelmet biztosító első védekezési szakaszt. Az intenzív aszkospóra-szóródás időszakában –(általában a pirosbimbós állapottól ) indítani kell a felszívódó készítmények alkalmazását (pl. azolok, pirimidinek, strobilurinok és analógok). Alkalmazásuknál figyelembe kell venni, hogy jelentős részük a sárga kategóriába tartozik ezért a rájuk vonatkozó kikötéseket be kell tartani.
Amennyiben nem gyári kombináció kerül felhasználásra, minden esetben javasolt egy kontakt készítménnyel(pl. ditiokarbamát származékok( cineb mankozeb metiram propineb TMTD) antrakinon származékok ( ditianon) guanidin származékok (dodin guazatine iminoktadin) ftálimid származékok ( kaptán folpet klórtalonil)) vagy egyéb hatóanyagúakkal (klórtalonil ) kombinációban kijuttatni a felszívódó gombaölő szert. Évente még így is maximum 3-5 esetben kerüljön csak sor permetezésre, a szisztemikus blokk időszakában.
A védekezés szempontjából a kritikus szakasz általában június végéig tart.
A korai, virágzást megelőző időszaktól a zölddió nagyságú stádiumig elvégzett permetezések száma és minősége határozza meg alapvetően a gyümölcsök betakarításkori fertőzöttségét. Ezen belül is különösen kritikus periódus az első tünetek megjelenése. Ilyenkor azonnali védekezés szükséges. Különösen a gomba számára kedvező időjárás esetén 4-5 nap múlva fontos az újabb permetezés! A továbbiakban (az aszkospóra szóródás befejeződésével, ill. az intenzív hajtásnövekedés után) elegendő a 10-14 naponkénti ismételt védekezés, valamilyen kontakt készítménnyel, természetesen figyelembe véve az időjárási körülményeket.
A permetezési fordulók hosszabbak száraz időjárásban és tünetektől mentes fák esetében, míg párás meleg időjáráskor rövidebbek.
A záró permetezést mindig az élelmezés egészségügyi várakozási idő határozza meg, tehát ezt egyeztetni kell a különböző fajták várható szedési idejével. Erre valamelyik hosszú hatástartamú kontakt gombaölő szer alkalmazható.
Fontos, hogy az éves növényvédelmi munkák során többféle hatóanyagú szert használjunk fel mind a kontakt, mind a felszívódó készítmények köréből megelőzve az esetleges rezisztencia kialakulását.
Dani Viktória NVT tanácsadó