A bíborhere egyéves áttelelő, pillangósvirágú szálas takarmánynövény, amely csapadékosabb viszonyok között olyan talajokon is termeszthető, ahol a lucerna és a vöröshere már nem díszlik. A bíborhere gyors fejlődésű, rövid tenyészidejű növény, kora tavasszal kaszálható, ezért utána még másodnövények is termeszthetők. A többi pillangósokhoz hasonlóan kiváló talajjavító növény, amely zöldtrágyázásra is felhasználható.
A bíborheréből - a növény szőrözöttsége miatt - jó minőségű széna nem készíthető, ezért csak magtermesztésre és zöldtakarmányozás céljára termesztjük. Zöldtakarmányként minden állat szívesen fogyasztja.
Nagyobbrészt magtermesztés céljára termesztjük. Magja keresett exportcikk.
Rendszertan és biológiai jellemzés
A bíborhere (Trifolium incarnatum L.) a herefélék (Trifolium) nemzetségéhez tartozik.
Gyökérzete mélyrehatoló, dúsan elágazó karógyökér. Szára 50-60 cm magas, dudvás szár. Levélzete hármasan összetett (trifolium-levél). Virágzata hosszúkás, kissé elkeskenyedő, hengeralakú, tömött fürtvirágzat. Színe bíborvörös. Idegen termékenyülő, de öntermékenyülés is lehetséges. Termése egymagvú hüvely. A mag tojásalakú, színe sárgásbarna. Ezermagtömege 2,5-3,6 g.
Éghajlat, talajigény és vetésváltás
A bíborhere a kiegyenlítettebb, csapadékban gazdag éghajlat növénye. A szárazságot, valamint a hótakaró nélküli, hideg telet nehezen tűri.
A talajjal szemben igénytelen növény, még a talajok mésztartalmára sem igényes. A gyengén savanyú, közömbös és enyhén meszes, könnyen művelhető talajokat kedveli.
Hazánkban főleg a Dunántúl csapadékosabb nyugati és észak-nyugati részein termesztjük.
A bíborhere az előveteményekre sem kényes. Rendszerint gabonafélék után vetjük. A bíborhere nagyon jó elővetemény, utána bármilyen növény következhet. Még másodnövények is vethetők a bíborhere után.
Megegyezik az igénytelen pillangósok trágyázásával (főleg foszfort és káliumot igényel).
Azonos a többi pillangós takarmányokéval, de a nyárvégi vetés miatt fokozott gondosságot igényel.
A bíborherét augusztus közepén, végén, gabonasortávolságra
vetjük. A vetésmélység kb. 2-3 cm. (Vetőmagszükséglete 30-35 kg/ha.) Ápolása:
ősszel, ha nagyon buja, óvatosan legeltessük; ha felfagyott, tavasszal
hengerezzük le. Ápolás. Felfagyás esetén kizöldülés előtt hengerezzük.
Betegségei a gyökérfekély és a fertőző hervadás, kártevői pedig a májusi
cserebogár és a vetési bagolypille. (A vöröshere valamennyi betegsége és
kártevője is megtámadhatja).
A bíborhere csak egyszer - május elején, közepén - kaszálható. Teljes virágzásban szára nagyon elfásodik, ezért zöldtakarmánynak csak a virágzás megindulásáig alkalmas. Amit nem tudunk zölden feltakarmányozni, hagyjuk meg magnak, vagy készítsünk belőle silótakarmányt. Zöldtermése 1-1,2 t/ha.