HARIS (Crex crex)

A haris egyike az északi félteke legsérülékenyebb madárfajainak. Állománya az utóbbi évtizedekben drasztikusan csökkent, elsősorban az élőhelyéül szolgáló nedves kaszálórétek fogyatkozása miatt.

A védelmi terv meghatározza a veszélyeztető tényezőket: élőhelyek megszűnése, felaprózódása, kaszálás helytelen módja, fészkelőhelyek felégetése, legeltetés elmaradása, túllegeltetés; és javaslatokat fogalmaz meg a legszükségesebb teendőkre vonatkozóan. Ezek a következők: a kaszálás módjának, idejének szabályozása, a szegélyzónák kialakítása, a különböző támogatások bevezetése stb. A védelmi tervben foglaltak megvalósulásával fennmaradna, illetve megerősödne a jelenlegi állomány. A tervezett intézkedések csak a földtulajdonosokkal, gazdálkodókkal történő együttműködéssel valósíthatók meg.

ELTERJEDÉS
A haris eurázsiai elterjedésű faj. A Brit-szigetektől Szibériáig terjed fészkelőterülete, de a mediterrán régióban csak ritkán települ meg. Legfontosabb élőhelyei a nedves rétek, kaszálórétek, ártéri ligetes területek.

Magyarországon élőhelyei - melyek főleg a nedves réteket, kaszálókat foglalják magukba - még számos helyen megtalálhatók. Jelentős állománya azonban csak a Bodrogközben, a Bereg-Szatmári-síkságon, a Bódva, az Ipoly, a Hernád és a Bodrog völgyében, valamint a Cserehátban ismert. Kisebb számban költ az Őrségben, Mártély és Ócsa környékén, a Káli-medencében és a Kis-Balaton térségében illetve a Dél-Dunántúl nedves patakparti rétjein és a Heves-Borsodi dombság területén. Várható azonban, hogy a mind nagyobb területre kiterjedő állományfelmérés során további fontos élőhelyei válnak ismertté.

ÁLLOMÁNYNAGYSÁG
Az 1970-es évek közepétől Magyarországon folyamatosan fogyatkozott a haris állománya. A nyolcvanas években még jelentős populációja volt, ami az évtized végére eltűnt vagy minimálisra csökkent. Az első nagy területekre kiterjedő felmérésekre 1979-1986 között került sor. Ekkor határolták körül legjelentősebb fészkelőterületeit is. Pontos állományadatok csak a legfontosabb élőhelyekről állnak rendelkezésre. Az 1998-ban végzett felmérés alapján az akkori hazai állományt 1500 pár körülire becsülték. A nálunk fészkelő állomány nagysága a nedves és szárazabb években nagymértékben változhat. A nálunk fészkelők közel fele egyesével, szétszórtan költ. Legjelentősebb hazai állománya a Bodrogzugban, illetve a folyómenti nedves területeken él. Itt a fészkelő párok száma 100-130 között ingadozik.

VÉDELMI HELYZET
A haris Magyarországon fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 500 000 Ft. A hazai Vörös Könyv besorolása szerint aktuálisan veszélyeztetett madárfaj. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint magyarországi állománya alapján az ún. veszélyeztetett fajok közé tartozik.

ÉLETMÓD
Fészkelőterület
A haris a nedves rétek, kaszálók tipikus fészkelő madara. Különösen kedveli az olyan területeket, ahol a párbaállási időszakban (május-június) a növényzet 50 cm-nél alacsonyabb, és amelyek jó takarást biztosító száraz kórósokkal szegélyezettek. A territóriumot jelző hímek szinte mindig valamilyen bokor vagy bokorcsoport mellől szólnak. Ez is jelzi, hogy az élőhely ilyen típusú tagoltsága rendkívül fontos a haris számára.

Költés
A tavaszi visszaérkezés után (április vége, május eleje) a hímek változó nagyságú (5-10 hektár) territóriumot tartanak, amelyet jellegzetes "reszelő" hangjukkal jelölnek ki. Gyakran előfordul azonban az is, hogy a májusi élőhelyfoglalásuk ellenére sem költenek az adott területen. Nem tudni pontosan, hogy az ilyen példányok vonulók, vagy az élőhelyen bekövetkezett változás készteti őket továbbállásra. Az éjszakai órákban (22 és 5 óra között) a legaktívabbak, ekkor hangjuk alapján jól azonosíthatók az egyes revírek. A párbaállás májusban kezdődik. A 12-15 cm átmérőjű, 3-4 cm mély, levelekkel bélelt fészket a tojó építi, amelybe 3-12 tojást rak. A fészek sok esetben a még alacsony - 50 cm-nél alacsonyabb - növényzetben van, közel a kaszálót szegélyező magaskórósokhoz. A tojó egyedül kotlik. A fiókák 16-19 nap múlva kelnek ki, önállóan táplálkoznak a tojó - és esetenként a hím - felügyelete mellett. A fiókákat a nedves réteken, kaszálókon vezetgetik, azok 34-38 napos korukra válnak röpképessé. A későn visszaérkező, valamint a másod és pótköltő madarak miatt a fészkelési időszak július végéig, augusztus elejéig is elhúzódhat.

Táplálkozás
A haris elsősorban állati eredetű táplálékot fogyaszt, főként szöcskéket, bogarakat, hangyákat, szitakötőket, legyeket, fülbemászókat, pókokat, százlábúakat, gilisztákat. Esetenként fiatal békákat és kisemlősöket is elfog. Növényi eredetű tápláléka fű-, gyom- és gabonamagvakból áll.

Vonulás
A haris Délkelet-Afrika füves tájain telel, ezért vonulási útvonala rendkívül hosszú. Afrikai telelőterülete pontosan nem ismert. Mivel a faj a Szaharán keresztül vonul, fokozottan kitett az utóbbi évtizedekben egyre gyakoribb Szahel-övezeti szárazságnak.

VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK
Élőhelyek felaprózódása, megszűnése
A múlt századi folyószabályozások megkezdése óta rohamosan csökkent a nedves kaszálók, legelők kiterjedése. Az utóbbi évtizedek lecsapolásai, vízrendezései a még megmaradt nagyobb élőhelyeket tovább csökkentették, közülük sok felaprózódott. A beszűkült élőhelyeken fészkelő, sokkal kisebb számú állomány igen sérülékeny. Az 1980-as évtized csapadékszegény, száraz évei a ma még meglévő vizes rétek állapotát tovább rontották, veszélyeztetve az azokon fészkelő állomány fennmaradását. A minimális territóriumánál kisebb, számára alkalmatlan élőhelyek közé ékelődő fészkelőhelyeket a haris nem tudja benépesíteni. Előfordul azonban, hogy a nedves legelők szomszédságában lévő felhagyott és újragyepesedő szántókat választja fészkelőhelyéül.

Kaszálás
A kotlási időszakban (májusban, júniusban) végzett gépi kaszálás a fészkeknek akár 90%-át is elpusztíthatja. A fiókák kikelése után a gépi kaszálás nemkívánatos technikája (kívülről befelé szőkülő köröket leíró munkagép) okozhat nagymértékű pusztulást, mivel ilyenkor a madarak mindig a még fennmaradt vegetációban keresnek menedéket. A közelükbe kerülő kaszálógép elől pedig, a fű közé bújással, lelapulással keresnek menedéket, és közben a kasza gyakran elvágja őket.

Fészkelőhelyek felégetése
A késő tavaszi gyújtogatások okozta tüzek jelentősen rontják, és legtöbbször alkalmatlanná teszik a haris számára a fészkelőhelyeket. Az előző évi növényzet hiánya miatt ugyanis csak akkor tud megtelepedni, ha a friss vegetáció kellő magasságot ér el.

Kaszálás elmaradása
Napjainkban Magyarországon valamennyi nyílt térséghez kötődő növény- és állatfaj egyre nagyobb veszélynek van kitéve a legeltetés, illetve kaszálás elmaradásával együtt járó bebokrosodás, beerdősülés miatt. Ártéri területeinken ez a veszély az agresszíven terjedő gyalogakác miatt különösen nagy, amely elfoglalja illetve megsemmisíti fészkelőhelyét. Hosszabb távon ez a folyamat a haris élőhelyeinek nagy részét örökre megsemmisítheti. Mivel a haris a kaszálók tipikus fészkelője, azok legelővé alakítása kedvezőtlen számára, ilyenkor ugyanis megváltozik a gyep szerkezete, ami gyakran a terület elhagyására készteti.

VÉDELMI CÉLKITŰZÉS
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület célja a haris jelenlegi állományának és élőhelyeinek megőrzése, amely számos más veszélyeztetett, illetve ritkuló növény- és állatfaj fennmaradása miatt is fontos természetvédelmi feladat.

FELADATOK
Jogi szabályozás
Védetté kell nyilvánítani a haris legfontosabb élőhelyeit. A védelemre tervezett területek kijelölésénél figyelembe kell venni poligám párzási szokását, amely miatt revírenként legalább 10 hektáros terület fenntartásáról, védelméről kell gondoskodni. A védett területek kezelési tervébe bele kell foglalni a haris védelmét szolgáló előírásokat. Ennek érdekében élőhelyein a gyepfeltörést, illetve a gyepek műtrágyázását, felülvetését sehol sem szabad engedélyezni. Biztosítani kell, hogy fészkelőhelyeit, illetve potenciális fészkelőhelyeit az Érzékeny Természeti Területek közé sorolják. Meg kell teremteni a kompenzáció jogi és anyagi feltételeit, és legfontosabb élőhelyein a kaszálás késleltetése esetén ilyen módon kell ösztönözni a gazdálkodókat a harisvédelem gyakorlati segítésére. Biztosítani kell, hogy a nedves rétek átalakítására ne kerülhessen sor. Ennek érdekében rendeletben kell szabályozni élőhelyeinek megőrzését. A haris jelenleg a fokozottan védett fajok közé tartozik. Ezt a legmagasabb fokú védettséget hosszú távon fenn kell tartani.

Gyakorlati védelem
A haris által "lakott" réteken a kaszálás alapvető fontosságú, melynek elmaradása néhány év alatt megszünteti élőhelyét. Ugyanakkor a nem megfelelő időben végzett műveletek igen nagy veszélyt jelentenek a költő madarakra.

A haris élőhelyein meg kell akadályozni az alábbi kedvezőtlen változásokat:
  • Az intenzív szénatermelést, amely a fészkelések szempontjából alapvető fontosságú szegélyzónák megszűnését eredményezi.
  • A gyorsabban növekvő fűfélék termesztését, amely az átlagos területekhez képest vonzóbb állapotot teremt a haris számára, de a korai kaszálások miatt az állomány jelentős részének pusztulását eredményezi.
  • A szegélyzónák felszámolását, amely takarójellege miatt alapvető jelentőségő a frissen visszaérkező madarak, a fészkek és a kotló madár, illetve a fiatal fiókák védelme szempontjából.
  • A korábban kezdődő és gyakoribb kaszálásokat, amely a fészkek és a fiókák jelentős mértékű pusztulását okozzák.
  • A kaszálórétek átalakítását intenzív legelőkké.
  • A kaszálások felhagyását.
  • Drénező árkok készítését, amelyek a talajvízszint csökkenését eredményezik.

Támogatni kell a haris élőhelyein az alábbi mezőgazdasági kultúrák telepítését, illetve technológiák alkalmazását:
  • Olyan kultúrákat kell telepíteni, amelyekből korán takaróvegetáció lesz.
  • Meg kell hagyni korábbi évekből származó magaskórósokat, legalább a táblaszéleken,
  • Meg kell őrizni, és fenn kell tartani a csatornákat, az árkokat.
  • Meg kell hagyni a kaszálások során a 2-3 méter széles szegélyzónát a tábla széleken és a bokrok, bokorcsoportok körül.

A fiókák és öreg madarak kaszálás által történő pusztulásának csökkentése érdekében az alábbi intézkedések szükségesek:
  • Késleltetni kell a kaszálás időpontját, és kompenzálni kell az ezzel együtt járó jövedelem kiesést.
  • Lehetőség szerint biztosítani kell, hogy az első kaszálás július közepe után legyen.
  • A kaszálás a tábla közepén kezdve, belülről kifelé haladva kell végezni. (Skóciában végzett összehasonlító vizsgálatok kimutatták, hogy az ilyen módon végzett kaszálással a pusztulás a negyedére csökkenthető).
  • Az oda-vissza történő kaszálás esetén csak a terület felén, harmadán végezzenek munkákat.
  • Kerülni kell a lekaszálandó terület körülkaszálását, mert ez megakadályozza, hogy a harisok más területre átvándoroljanak, ami növeli a pusztulás veszélyét

Legfontosabb élőhelyein gondoskodni kell az elvadult házimacska és a róka állomány folyamatos csökkentéséről, házi macska esetében lehetőség szerint annak felszámolásáról. Minden eszközzel meg kell akadályozni a gyalogakác terjedését, amely nemcsak a haris, hanem számos más faj élőhelyét is veszélyezteti.

Kutatás és monitoring
Folytatni kell a haris élőhelyének feltérképezését az MME "Ritka és Telepesen Fészkelő Madarak Monitoring Programja" keretében. Különös figyelmet kell fordítani a haris szempontjából még feltáratlan területek közül a Dabas és Kunadacs közötti, illetve az örjegi turjánvidékre, a Dél-Dunántúl térségére, a Tisza menti ártéri kaszálókra (Pélyi Madárrezervátum, Tisza-tó környéke stb.), a Bihari-síkságra és a Hajdúsági Tájvédelmi Körzetre. Fontosabb élőhelyein az állományfelmérést rendszeressé kell tenni. Legjelentősebb élőhelyein fel kell tárni az egyes párok fészkelési stádiumát, amely alapján az adott évben a kotlási és fiókanevelési időszak meghatározható és a kaszálások időbeli és térbeli korlátozása kijelölhető.