A szarvaskerep főleg a gyepek növénytársulásában jelentős
évelő, pillangós takarmánynövény. Szántóföldi szálas takarmánynövényként,
tisztán vetve csak olyan talajokon érdemes termeszteni, ahol az értékesebb
pillangósok (lucerna, vöröshere) termesztése már nem gazdaságos.
Termése kevesebb és minősége is gyengébb, mint az értékesebb pillangósoké. Előnye ugyanakkor a hosszú élettartam, - általában 4-5 év -, de kedvezőbb körülmények közt tovább is kitart. Emellett nagyon jól sarjadzik és nagyon igénytelen takarmánynövény.
Gyepkeverékekben az ország egész területén megtalálható. De tiszta vetésben, szántóföldön csak az ország egyes részein - főleg a Dunántúlon (Vas, Somogy, Veszprém, Zala), valamint Szabolcs-Szatmár és Nógrád megyékben - termesztik. Az átlagos szénatermés 2 t/ha körül van.
Rendszertan és biológiai jellemzés
A kerep (Lotus) nemzetségbe is számos faj, alfaj, változat
és forma sorolható, melyek közül csak három faj termesztésének van jelentősége.
Ezek: a szarvaskerep (Lotus corniculatus L.), a keskenylevelű kerep (L. tenuis
W. et K.) és a mocsári kerep (L. uliginosus Schk.).
Biológiai jellemzés. A szarvaskerep félig vad jellegű, szárazságtűrő, évelő (2-4 éves) takarmánynövény.
Gyökérzete mélyrehatoló karógyökér, sok elágazással. Szára 15-40 cm hosszú, elágazó és kissé elfekvő. Levélzete hármasan összetett, de van két lomblevélhez hasonló pálhalevele is. Virágzata ernyő alakú virágzat, amelyben 6-8 virág van. Színe narancssárga. Idegen termékenyülő, a beporzást rovarok végzik. Termése 4-6 magvú hüvely. Magja fényes, vöröses sötétbarna színű, alakja lapított gömb. Ezermagtömege 1,2-1,3 g.
Éghajlat, talajigény és vetésváltás
Éghajlatigény. A szarvaskerep jól bírja a szárazságot is, de nagyobb termést csak a csapadékosabb Nyugat-Dunántúlon ad. Az öntözést is meghálálja, és a fagyra sem érzékeny. Savanyú kémhatású barna erdő-, ill. homoktalajon, öntéstalajon, csernozjomtalajon, sekély termőrétegű, lejtős vagy erodált talajon egyaránt termeszthető. Öntözéssel a szikes talajokon is érdemes termeszteni.
Vetésváltás. A szarvaskerepet a lucernához hasonlóan állítsuk a növényi sorrendbe.
Mind a trágyázás, mind a talajelőkészítés értelemszerűen azonos, vagyis nagyon hasonló az előzőkben ismertetett pillangósokéval, amelyet csak a szarvaskerep sajátos igénye módosít.
A szarvaskerep is vethető kora tavasszal, vagy nyár végén,
de általánosabb a tavaszi vetés. Ha gyepkeverékbe vetjük, akkor a hasznosítási
célnak megfelelő pázsitfüvekkel és pillangósokkal társítjuk (réti csenkesz,
csomós ebir, vöröshere, stb.).
Vetőmagszükséglete tiszta vetés esetén 14-16 kg/ha. Füvesherés keverékekben mindig a természeti viszonyok és a termesztési cél határozza meg a szarvaskerep vetőmagarányát.
Áttelelés után, de sarjadás előtt - ha tömött a talaja - fogasolni kell. Legjelentősebb gyomnövényei: tarlóvirág, szulák, vadrepce, keserűfű, fehér libatop, mezei acat, útszéli zsázsa.
Betegségei a lisztharmat és a rozsda. Kártevői a csipkézőbogarak, a kabócák és a drótférgek.
A szarvaskerep is a második évtől kezdve ad teljes termést, de a tavasszal vetett szarvaskerep már a telepítés évében is adhat egy kaszálást. Egyébként a baltacimhoz hasonlóan a szarvaskerepet is rendszerint csak egyszer érdemes kaszálni. A sarjút itt is legeltetéssel lehet hasznosítani.
Zöldetetésre virágzás előtt kaszáljuk, mert később megkeseredik. Jobb, ha szénát készítünk belőle, ami egyébként elég nehéz, mert a szarvaskerep levelei erősen peregnek.
Magnak az első növedéket hagyjuk meg, de jobb talajokon sikeres lehet a sarjúból történő magfogás is.